Kapcsolat
E-mail
Linkcsere
RólunkSzolgáltatásokSzolgáltatásokÁrainkPartnereinkLinkek

"„Furcsa társ a magány.
Amink van, megoszthatatlanná válik.
Amink hiányzik, kétszeresen hiányzik."
(Illés Endre)

Pszichológiai támogatás
Nagy megpróbáltatás tartósan betegnek lenni, mert ez egy olyan kéretlen állapot, ahol a kiszolgáltatottság, az elhagyatottság érzése szegülhet társul. Mivel társas lények vagyunk, a magány gyakori megélése önmagában megbetegíthet minket. Régóta ismert tény, hogy szociális életünk hatással lehet az egészségi állapotunkra.

Ha a társas magányunk még fizikai betegséggel is társul, akkor ez a rossz érzésünk még inkább megsokszorozódhat.

Ahhoz, hogy együtt tudjunk élni egy krónikus betegséggel, az esetleges ágyhoz kötöttséggel és folyamatos fájdalommal, olyan erőket kellene mozgósítani magunkban, amelyek, ha a szerető családunk vesz körül minket, akkor is emberfelettinek tűnnek. Ezt a küzdelmet az elmagányosodás érzése még inkább megnehezíti. Különösen, ha azt látjuk, hogy a környezetünk is kezd elfáradni a testi ápolásunkat szervesen kísérő lelki gondozásunkban. Ekkor érezzük szükségét annak, hogy támogató, segítő szakemberre lenne igényünk. Szeretnénk vele megosztani, átbeszélni a betegségeinkből adódó nem mindennapi, de a mindennapjainkat korlátozó gondjainkat, bánatainkat és félelmeinket. Vannak olyan nehéz helyzetek, amikor éltető erő lehet számunkra, ha azt érezhetjük, hogy feltétel nélkül elfogadnak minket. Lehet, hogy nem is tanácsra vágyunk, hanem meghallgatásra, megértésre.

A pszichológus és a páciense között zajló empátiás, segítőbeszélgetések, melyek a bizalom és a jó kapcsolat alapján működnek, ezt a célt szolgálják, mert olyan speciális figyelem, odafordulás jellemzi e terápiás párbeszédeket, amelyek már önmagukban a lelki tünetek enyhülését eredményezik.

Minden betegség és terápiája változtat az emberen. Pszichológiából jól ismert jelenség az egészségkárosodás okozta érzelmi növekedés. Krónikus betegség esetén olyan értékek kezdenek fontossá válni, amelyekre addig az ember oda sem figyelt. A betegekben és a hozzátartozókban egyaránt sok pozitív lelki változás mehet végbe. Ezeket felfedezni, ezekbe belekapaszkodni bátorságot igényel. Ehhez a bátorsághoz nem kell hősnek lenni, csak a kihívásokat kell tudatosan kezelni. Hiszen gondolatainkért felelősek vagyunk, képzelőerőnkkel rombolhatunk, pusztíthatunk vagy építhetünk, teremthetünk. Igaz, sok nehézség valóban nem megszüntethető, de mi segítünk a velük való együttélés megkönnyítésében. Ehhez is bátornak kell lenni. Az életnek akkor tudunk örülni, ha nem hagyjuk, hogy a szorongás elhatalmasodjon rajtunk. Ha szorongunk, akkor elvész a bátorságunk. Ezért a bátorságot és az életszeretetet támogatnunk kell.

Az életigenlés első pontja: szeretni az életet!
"Szeressük az életet, mert akkor az élet is szeret minket! Ez egy olyan kölcsönhatás, amiben ahogyan szeretjük, ugyanúgy köszön vissza ránk az élet. Ezért optimizmusunkkal nem hagyjuk a reményeinket és az életbátorságunkat magunkban még kicsit sem lelohadni!"
(Bagdy Emőke)

Ehhez az életbátorság kialakításához ajánljuk fel Önnek szakértelmünket, amelynek keretében pszichológus kollégáink az előre egyeztetett időpontban, az Ön otthonában, az Ön betegágya mellett nyújtanak támogató segítséget.

 

 

Copyright
OldaltérképElérhetőségek E-mail
 
Vissza a főoldalra
Vissza a főoldalra